Csak csináld!

A mindennapos harcok elkerülésére itt a megoldás!

Ne követeld! Kérd meg a gyermeked!

Biztosan számtalanszor elhagyják a szádat a „már megint …”, „mindig csak a…”, „soha semmit…” kezdetű mondatok.

Belegondolsz, hogy a gyermeked mit érez? Amikor mondjuk belemerült a játékba és azért nem válaszol? Amikor szemtelennek gondolod, miközben ő lehet, hogy valamiért nagyon szomorú, megbántott, csalódott?

Együttérzést mutatsz vagy csak az a cél, hogy igazad legyen? Te csak jót akartál, igaz? Minden bizonnyal, de biztos, hogy jó az, ha engedelmeskedik a gyermek? Képes lesz később önálló döntéseket hozni, saját célokat megfogalmazni, ha mindig megmondják neki, mit tegyen?

Feltűnik, hogy olykor agresszívan viselkedsz?

Hallottál már az erőszakmentes kommunikációról?

A célja olyan minőségi kapcsolat kialakítása és fenntartása, ahol minden fél szükséglete kielégül, vagyis mindenki jól érzi magát.

Nincs kritika! Nincs követelés.

Van: jó szándékú feltételezés, meghallgatás, őszinteség, együttérzés. A szükséglet felismerése. Kérés.

 

Rambala Éva ( http://rambala.hu/) a magyarországi képviselője a témának, amit együttműködő kommunikációnak is lehet nevezni.

Sokan megijednek és rávágják, ó, nálunk nincs erőszak. Oké, és ha így nézzük? :

“Erőszak: amikor nem szeretetből cselekszem”
( Rambala Éva) 

„Az igazamhoz ragaszkodom vagy az életörömöt keresem?” – teszi fel az elgondolkodtató kérdést az előadó. Az ovis, iskolás gyermekek szülei és a pedagógusok pedig picit elhallgatnak, bólogatnak. Nagyon jó hangulatban telt Rambala Éva két órás képzése a minap kis falumban. Köszönöm a lehetőséget, örülök, hogy ilyen programot szerveztek és hogy ott lehettem.

Sokat tanultam, még több mindenre fogok ezután odafigyelni.

  • Nem azonnal reagálni. Venni egy mély levegőt és egy picit megállni azonosítani a gondolataimat, érzéseimet. Mi is a bajom? És amit csinál, az neki vajon jó? Mit tehetnék, hogy mindkettőnknek jó legyen?

  • Rajtam múlik! Igen, megint itt tartunk. Rajtam, az én hozzáállásomon múlik minden. Mert nem az a baj, hogy van konfliktus, hanem az, ha felmegy a pumpa, ha dühből reagálok. Ha nem ismerem fel, (ha meg sem próbálom felismerni) mivel tudnék segíteni.

  • Nem baj, ha nem a legjobb megoldást választottuk a konfliktuskezelésre. „Holnap lehet újra gyakorolni” – hangzott a biztatás Évától.

  • Nem szabad mindenért magamat hibáztatni. Azért vagyok én felelős, amit irányítani tudok. A gyermeknek viszont van egy saját döntése! Egy példa, ami itt elhangzott: Nem vagyok hibás azért, mert kisétált a kisgyermekem a kapun. Azért vagyok hibás, mert nem csuktam be a kaput. Tedd meg, amit tudsz. Ne őröld magad azért, amin nem tudsz változtatni!

  • Ha a másikat hibáztatom, csak még dühösebb leszek! Természetesen ez nem csak a gyermek-szülő viszonyban érvényes. Próbáld csak ki, képzeld magad elé a legutóbbi vitátokat egy számodra fontos személlyel. Hogyan reagáltál? Hogy érezted magad tőle?


  • Az a jó, az segít, ha kimondom, amit érzek. Azt is kimondom, mire lenne szükségem. Elmondom például, hogy láttam, amint elindult ki az utcára egyedül, nagyon megijedtem, rémültséget, félelmet, kétségbeesettséget éreztem. Elmondom neki, hogy szeretném, ha megértené, ez veszélyes. Tisztánlátást, együttműködést szeretnék.

    Ha én nem értékelem a szükségleteim, mások sem fogják!”
    ( Rambala Éva) 

  • Ne csak magammal foglalkozzak! Azonosítottam magamban, sőt el is mondtam, hogy én mit szeretnék. Most rá kell térni arra, hogy elmondjuk, megtippeljük, ő mit érezhetett, mire vágyott. Rosszkedved volt, mert nem indultunk még el a játszótérre? Játszani akartál, azt gondoltad, könnyen megoldod, és még talán azt is mondom, milyen bátor voltál? Talán itt majd bólint a gyermekünk és folytatja ő maga, mit gondolt, mit érzett. Aztán újra rajtunk a sor, és végül a cél közös nevezőre jutni.

  • Meg kell kérni őt. Szeretnélek megkérni, hogy máskor szólj nekem, várj meg, fogd meg a kezem, mert így biztonságos. Szeretném, ha megértenéd, hogy aggódok érted, szeretnék vigyázni rád. Szeretnék veled kézen fogva sétálni. Szeretek veled kézen fogva sétálni. El tudok képzelni egy ilyen kommunikációt. Erőszakmentes, kedves kezelését egy konfliktusnak. Egy működőképes kommunikációt ahelyett, amit annyiszor látni, hallani az utcákon.

 

Van még mit tanulnunk, az biztos.

Nekem is.

 

Te mit gondolsz? 

További szép napot, kedves Olvasó! 

 

Ági 

 

Véleményed bátran oszd meg velem, örülök, ha írsz nekem! :)

Kövess Facebook-on és Instagram-on is! ;)

Kommentek


Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be:

| Regisztráció


Mobil nézetre váltás Teljes nézetre váltás
Üdvözlünk a Cafeblogon! Belépés Regisztráció Tovább az NLCafé-ra!