Csak csináld!

[Vigyázz! Kész! Posztolj!] – Szeretem magamban

A VKP kezdeményezésre tavaly jelentkeztem, Szilvi blogjában további infókat találsz, ha neked is megtetszene az, hogy egyszerre többen írunk ugyanarról az előre megadott témáról. Izgalmas, hogy mennyi szemszögből  lehet körüljárni egy-egy témát. 

Ez a poszt is tuti nagyon más lesz mindenkinél, kíváncsian várom, ki mit szeret magában, és egyáltalán hogyan áll ehhez a kérdéshez, ugyanis ez volt most a téma!

 

Kék a szeme, arca csupa derű…

Ezzel a dallal kezdeném, és 3 dologgal, ami elsőre most eszembe jut a kérdésre:

Mit szeretek magamban?

Szeretem a szemem (ami nem kék, csak kiskoromban volt az..).

Szeretem a mosolyom. Ami szinte mindig ott van vagy ott tud lenni az arcomon. Ami jobb kedvre derít, ami mosolyra késztet esetleg másokat is. És igen, szeretem, hogy bármikor, bárhol szívesen dúdolgatok. 🙂 Ami épp bevillan. Egy régi sláger, egy gyerek- vagy népdal, szinte mindegy. Nincs jó hangom és mégis, nem szégyellem, szeretek énekelni.

Na, meg is találtam egy következő pontot. Nem vagyok szégyellős. Én aztán átöltözöm bárki előtt, bármikor. A bármikorról pedig az villan be, ami szintén jó dolog szerintem, hogy bármikor, bárhol el tudok aludni. Főleg utazás közben. De idegen helyen sincs gondom.

Szeretem, hogy májusban, a szerintem legszebb hónapban születtem és a bika jegy egyik fő tulajdonsága miszerint, amit nagyon akarok, azt véghez is viszem, nagyon is illik rám.

 

 

Bár korábban a leggyengébb tulajdonságomnak a határozatlanságomat tartottam, ezt meg tudtam változtatni a z évek során. Ma már inkább ezeket mondanám elsőként magamról: határozott vagyok, tudom, mit akarok. Megvédem az igazamat, kiállok magamért. Szeretem hallatni a hangom. Elmondani a véleményemet. Szeretek beszélni. Még inkább beszélgetni. Bár talán írásban néha jobban megy. A lényeg, hogy nyitott vagyok. Szeretem az embereket.

Néha – igen, csak néha – szeretem magamban, hogy vékony vagyok.
Néha szeretem a hosszú hajamat.
Néha szeretem a külsőmet így, ahogy van.
Néha (inkább sokszor) szeretem, hogy sokkal fiatalabbnak nézek ki, mint amennyi vagyok.

 

Véleményem szerint, 100%-ig senki sem állíthatja azt magáról, hogy szereti magát. Legalábbis mindig biztosan nem.

 

Mivel azonban ez egy motivációs blog, azt mondom most : szeretem magamat!

Mert azt tanultam a nagyobbaktól, hogy akkor is mondjuk, ha ez nem feltétlenül igaz így. (és egyszer csak az lesz!) 

 

És amit gondolok: 

Ne kiabáld, hogy szeretem magam.

Inkább csak állapítsd meg olykor-olykor csendben, halkan. De teljes szívvel, őszintén. 🙂

 

Olvasd el ( a békára kattintva) , mit írtak a többiek! 😉

 

További szép napot, kedves Olvasó! 

 

Ági 

 

Véleményed bátran oszd meg velem, örülök, ha írsz nekem! :)

Kövess Facebook-on és Instagram-on is! ;)

Kommentek


Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be:

| Regisztráció


Mobil nézetre váltás Teljes nézetre váltás
Üdvözlünk a Cafeblogon! Belépés Regisztráció Tovább az NLCafé-ra!