Csak csináld!

Hogyan lesz magabiztos a báránykád?

Nyilván minden Anyuka és Apuka ugyanazt szeretné: jól csinálni.

Olvasok most egy könyvet, ami megerősített, illetve elgondolkodtatott.

Sue Atkins: Legyél te a legjobb szülő könyve azzal kezdődik, hogy rámutat, hogyan lehetünk magabiztos szülők.
Magabiztos nevelésre van szüksége a gyerkőcünknek, és nem is gondolnánk, ez milyen egyszerű:

Elérhető a Panem kiadónál.

Mit kell tennünk?

 

  • tisztában lennünk önmagunkkal, és azzal, mit szeretnénk.

  • Tudatában lenni annak, hogy a cselekedeteinket mi irányítjuk

  • tervezni aztán arra koncentrálni, amit el akarunk érni

  • ha kell, változtatni

  • cselekedni

 

 

Tehát azonosítani magunkban, hogy mit szeretünk, milyen szülők vagyunk és milyenek szeretnénk lenni.

Pl. irányító vagy engedékeny szülő vagy? Esetleg vannak elvárásaid, amiket világosan megfogalmazol és következetesen betartatsz, ugyanakkor rugalmas is vagy? Nem egyszerű, ugyanakkor célravezető ez az utóbbi nevelési stílus, ami a kiegyensúlyozott, igazságos, rugalmas szülők módszere, nem csak a jelenben, a későbbiekben is.

“Nincs egyetlen jó módszer a gyermekek fegyelmezésére és felnevelésére. Ugyanakkor az is tény, ha határozottabb vagy és világosan kifejezed az elvárásaidat, nagyobb eséllyel éred el az általad jónak tartott viselkedést. Fektess le szabályokat és szabj határokat, de mindig magyarázd el, miért van rájuk szükség.”

Tehát a nevelést tekintve is érvényes a mondás: magunkból kell kiindulni.

A következő lépésben meg kell értenünk a gyermekeink igényeit.

Szeretnék elmesélni egy jelenetet, ami pár hónapja történt.

Kisfiam legózni szeretett volna. Ilyenkor mindig kijelenti a vele játszónak: Te leszel az adogató!


Na, most a másik fél is szeretett volna építeni, be is tett 1-2 elemet, mire ez Dominak nagyon nem tetszett. Kiabálás, lökdösődés következett. Utóbbi persze nekem sem tetszett, és mondtam is, hogy ez nem volt szép. Viszont teljesen megértettem, hiszen ő elmondta, mit szeretne, miért nem lehet úgy játszani?

Mindig az van, amit ő akar, mindent megengedtek neki!  – jött a felcsattanás a másik oldalról, a bizonyos rokontól.

Nem jól csináljátok! – mondta még és nekem hirtelen el is akadt a szavam… , csak valami olyat tudtam mondani, majd a te gyerekednél úgy csinálod, ahogy akarod. ( igen, olyan valaki mondta ráadásul, akinek nincs is gyermeke! )

 

A fejemhez vágták tehát: nem jól csinálod.

Ez bizony rosszul esik, akkor is, ha tudod, hogy nem szabad foglalkoznod vele.

Főként rossz, ha az ember rokona mondja ezt.

Rosszul esett nagyon, egyrészt a vád, másrészt az, hogy ennyire nem érti.

Én úgy éltem meg:

  • Nem fogom felhúzni magam és elrontani a játékot. A játékot, amihez a játékszabályok adottak voltak, be kellett volna tartani őket.
  • Nem fogok belemenni apró vitákba, mert nap mint nap számtalan csata van.

  • Nem tartom tragikusnak, hogy nem úgy játszik a gyermek, ahogy mi mondjuk, sőt.

  • Nem is szeretném, hogy mindig engedelmeskedjen a gyermek, mert örülök, hogy van saját akarata.

 

“Tartogasd az erődet a nagy csatákra! Próbálj hátralépni a pillanat hevében is! Kérdezd meg magadtól, vajon a gyermeked azért csinál vagy mond valamit, mert az önállóságáért küzd? Ha a válasz igen, akkor neked kell megváltoztatnod a hozzáállásodat és máshonnan megközelítened a helyzetet!”


Miután mindenki kicsit megnyugodott, megbeszéltük a helyzetet, mindkét szemszögből. Elmondtuk, kinek mi volt vagy mi lett volna a fontos. Közelítettük a két álláspontot.

Ezzel, hogy kimutattam kisfiam számára, hogy értem, megértem őt. Fontosnak tartom, hogy rendszeresen beszélgessünk gyermekünkkel és tiszteljük őt. Nem hülye, csak kicsi. Ugyanúgy vannak igényei és nekünk szülőknek az a dolgunk, hogy biztassuk is őt az önállóságra. Igyekszem határozott lenni és elmondani, mit miért tettem úgy, ahogy. A következetesség a legnehezebb dió, de épp attól fogja biztonságban érezni magát, ha vannak úgy nevezett szabályok.


 A büntetés (valaminek a megvonása, vagy egy kellemetlen dolog kilátásba helyezése) helyett úgy gondolom, jóval több eredményt érünk el dicsérettel. Ha valamit jól, helyesen tesz jutalmat kap, akkor máskor is motivált lesz arra, hogy így cselekedjen.

„Ha te nem szabsz határokat akkor valaki más fog.”

 

Mindannyian tudjuk, hogy a szeretetünk a legfontosabb gyermekünk számára.

Ki is kell tudnunk mutatni a szeretetünket!

Hogyan szeressünk jól?

  • minőségi közösen eltöltött idővel, 
  • hatékony kommunikációval, dicsérettel, 
  • empátiával, tisztelettel felé,
  • odafigyeléssel,
  • őszinteséggel,

  • megfelelő hangnemmel,

  • türelemmel,

  • következetes cselekedettel,

  • példamutatással

 

Nem tudod hogyan állítsd fel a szabályokat?

Túl nehéznek gondolod a határok kialakítását vagy magad sem tudod mi lenne a helyes? Túl fáradt vagy, nincs elég önbizalmad, vagy büntudatot érzel, amiért fegyelemezed a gyermekedet?

Csak gondolkodj el ezen a történeten, szerintem sokatmondó, tanulságos:

Egy pásztornak három legelője volt, amin felnevelhetett egy bárányt. Az elsőn egy nagyon kicsi karám volt. A bárány korlátozva és beszorítva érezte magát a szűk élőhelyén. A második legelőn nem volt semmilyen kerítés, az egész egy nagy szabad terület volt. A bárány rettenetesen félt, mert sehol nem talált védelmet. A harmadik legelőn egy mozgatható karámrendszer volt, amit a pásztor megnagyobbíthatott, alakíthatott, ahogy a bárány idősebb és nagyobb lett.

További szép napot, kedves Olvasó! 

 

Ági 

 

Véleményed bátran oszd meg velem, örülök, ha írsz nekem! :)

Kövess Facebook-on és Instagram-on is! ;)

Címkék:

Kommentek


Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be:

| Regisztráció


Mobil nézetre váltás Teljes nézetre váltás
Üdvözlünk a Cafeblogon! Belépés Regisztráció Tovább az NLCafé-ra!