Csak csináld!

A valósághoz nem kell más csak háttérzene

Nem tudom, Ti hogy vagytok vele, de nálam szinte folyton szól a zene.

Munka, takarítás, főzés, sütés, napozás, kertészkedés, kirakózás, ebéd, utazás közben, csak, hogy a leggyakoribbakat említsem. Ha pedig nem a rádióból szól valamelyik sláger vagy a telefonomról az egyik kedvencem, akkor a fejemben váltakoznak a dallamok. Egy-egy szóról eszembe jut egy-egy dalrészlet és már énekelem is. Nem számít, hol, mikor, és az sem, ki hallja.

Én élvezem a fejemben lévő zenecsatornát -ahogy az Út a vadonba című könyvben a főszereplő. Ő is arról számolt be, hogy túra közben megállás nélkül váltakoznak a dalok a fejében, sokszor meglepve őt, miért pont éppen az jutott eszébe. (A könyv nagyon szuper olvasmány, film is készült belőle az is tetszett, ITT írtam róla)

A zene az kell! De tényleg. Nem tudnám elképzelni nélküle a létemet. Jobban kell, mint a csoki. A csokit meg kell venni, és hamar elfogy.. de a zene, az más. Feltölt, felpörget, táncra hív, vagy könnyeket csal a szemembe. Néha eltereli a figyelmemet az élet kevésbé pozitív részeiről. Máskor még jobban, gyorsabban megy az adott tevékenység általa. Mindig-mindig segít. Hol így-hol úgy. És a legjobb: mindig ott van, ott lehet veled.

Énekelni bárki tud. Egyáltalán nem számít, ha hamisan cseng a hangod.

A valóságban a zene mindig jelen van. 

A világban, ahol  minden változik.

Ha kiülsz egy rétre, körülötted megannyi bogár, rovar, pillangó teszi a dolgát. Hirtelen nem látod őket, de hallod, zenélnek ők is. Ha pedig jobban figyelsz, egyre többet észreveszel. Ahogyan azt is meglátod, ahogy a felhők mennek. A vattapamacsok, a vattacukorszerű alakok összeérnek. Nem tudod megállítani az időt, ahogy a felhőket sem.

Élvezheted viszont a percet, amit a jelen ad.

Állj meg, hogy megpihenhessen a szemed a tájon, ami körülvesz. A felhőkben bármikor gyönyörködhetsz. A nap, ha süt, biztos, hogy jobb a kedved, ha tudsz, menj át az árnyékos oldalról a naposra az utcán. Ha szép, színes virágokat látsz, adj egy fél percet magadnak és hajolj közelebb, hogy érezd az illatukat. Apróságok mindezek, de feltöltenek.

Vedd észre a csend értékét. Hagyd, hogy elkalandozzanak gondolataid, de aztán térj vissza a jelenbe. Ez az ami igazán számít.

Minden változik. Az is, ahogy érzed magad legbelül. Ne hazudj magadnak.. (egy nagyon jó cikk erről ITT )! Ha nincs okod szomorkodni, figyelj arra, hogy mosoly legyen az arcodon. Ha van okod rá, akkor nem baj, ha nem vagy feltétlen pozitív. Nem kell homokba dugni a fejed. Engedd meg magadnak a rosszkedvet, csapkodj dühöngj, kiabálj. Beszéld ki. Ölelj szorosan. Sírj csendesen. Húzd a fejedre a paplant, aludd ki magad.

Ami fontos, hogy ne maradj sokáig ebben az állapotodban. Minden változás belülről kezdődik. Máson nem, csak magadon változtathatsz.

Vedd észre a jót. Kezdd magaddal!

Érezd jól magad!

 

 

Zenés bejegyzések még: 

5+1 zene, ami jobbá teszi a napot

http://napikincsek.blogspot.hu/2017/05/5-szam-ami-jobban-felporget-mint.html

 

 

További szép napot, kedves Olvasó! 

 

Ági 

 

Véleményed bátran oszd meg velem, örülök, ha írsz nekem! :)

Kövess Facebook-on és Instagram-on is! ;)

Kommentek


Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be:

| Regisztráció


Mobil nézetre váltás Teljes nézetre váltás
Üdvözlünk a Cafeblogon! Belépés Regisztráció Tovább az NLCafé-ra!