Csak csináld!

Utak és kerülőutak

Csak haladtam, mentem előre. Sétáltam, futottam, majd megint sétáltam, nem álltam meg. Egyszer csak sötét lett. A sötétben futottam tovább. Nem fogta senki a kezem. Tudtam, hogy egyenesen visz az út, mégis volt ott valami zöld fény balra. Nem hívott, csak ott volt.
Mindig több út van. Én mindig egy úton haladtam. Most mégis elkanyarodtam.

A kerülőutat választottam. Nem a tévutat, nem a rosszat. Nem nevezem így, mert egyrészt ki mondja meg mi a helyes és mi a helytelen? Talán nincs egyik sem. Másrészt minden okkal történik. Hiszek ebben. A jóból kisülhet még jobb. A nehézből még nehezebb. Most annyit mondhatok: nem könnyű. A kerülőúton eltévedtem. El is estem. Sírtam. Aztán felálltam, leporoltam magam. Haladok tovább. Visszafelé. Az egyik út lezárásra került. És már látom a napfényt. Arra fordítom a fejem.

 

Ahelyett, hogy beletörődve magadba roskadnál, vagy tétován forgolódnál, próbáld újra, próbáld picit másként, próbáld picit jobban. Amikor az agyad sötétben tapogatózik, ne hagyd cél nélkül csapongani, hanem keress valami fényforrást. Leginkább önmagadban.

 

Gondolkozom is, nem csak lépek egyik lábammal a másik elé. Kevés az, hogy majd lesz valahogy. Én tudni akarom, hogy lesz. Én akarok irányítani! Nem mindent, mert mindent nem tudok. De a saját dolgaimat igen. Van olyan, amin igenis változtatni akarok. A jelenre akarok koncentrálni, hálás lenni, értékelni azt, ami van. A hozzáállásom, a gondolataim az enyémek.

 

Része vagy az univerzumnak, nem pedig az irányítója. Van, amin képes vagy változtatni, és van, amivel kapcsolatban csak a hozzáállásodon tudsz változtatni – de ezzel is rengeteget teszel önmagadért és másokért is.”


Senki nem lát a fejembe, de nekem saját magamnak jobb, ha a valódi, az épp zajló pillanatokat élem meg. Lehet olykor más utat választani. Csak ne legyen gyakori, mert könnyen szokássá válik. És ha másik út felé tekintünk, akkor nem látjuk meg annak az útnak a szépségeit, amin épp állunk. Könnyen lehet, hogy izgalmasabb az új. De az is biztos, hogy nem unalmas a régi!

Rajtunk múlik! RAJTAM múlik! 

 

Az elfogadás nem egyenlő a beletörődéssel. Az elfogadás nem arról szól, hogy hagyod, hogy áldozat maradj, hanem arról, hogy megérted: senkit nem tudsz megváltoztatni, csak önmagad. Bekapcsolod az agyad, átgondolod, mit tehetsz, majd cselekszel.”

 

 

 

Az idézetek ebből a cikkből származnak, érdemes elolvasni:

http://hasznaldfel.hu/2016/11/eleted-tonkretetelenek-egyik-legbiztosabb-modja.html

Nagyon szeretem a Használd fel blogon Kocsis Gábor gondolatait olvasni, hasznosak, sokat segítenek, motiválnak, erőt adnak, elgondolkodtatnak.

 

Még egy fontos gondolat: 

 

Hasonló írások tőlem:

Minden úgy jó, ahogy van

Hogyan szabadulj meg a szorongástól és érezd jól magad?

Mit tegyél, ha összecsapnak a fejed fölött a hullámok?

 

 

 

 

További szép napot, kedves Olvasó! 

 

Ági 

 

Véleményed bátran oszd meg velem, örülök, ha írsz nekem! :)

Kövess Facebook-on és Instagram-on is! ;)

Kommentek


Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be:

| Regisztráció


Mobil nézetre váltás Teljes nézetre váltás
Üdvözlünk a Cafeblogon! Belépés Regisztráció Tovább az NLCafé-ra!